Diákok munkái

Benedek Patrícia: Anyának 

 

Az én édesanyám,

egy kedves lélek,

nincs benne bosszú,

se harag, se méreg.

 

Szőke haja is van,

tündöklő, barna szemmel,

úgy csillámlik, mint a

fényes hab a tengeren.

 

Ha látunk az utcán

egy idős, ténfergő nénit,

ő csak azt mondja, hogy

menjünk, s segítsünk már néki.

 

Neki köszönhetem,

hogy élek, és ha kell,

az életemet is

feláldoznám bizony érte.

 

Főz, mos, takarít

szegényem, de ha

nincs semmi dolga,

akkor játszik vélem.

 

Felnevelt engem

tejben, vajban,

mindig számíthatok rá

ha kell, bármi baj van.

 

Gondoskodó az én szülém,

az édesanyukám,

szeretni fogom őt biz én,

míg világ a világ.

 

Jó szándékú ő,

az én szülém. Még az isten is

azt akarta, hogy

feltétlenül csak hozzá szülessék. 

 

Gondoz, ápol,

etet, itat,

bár néha szól, ha

szobám nem tiszta.

 

Sok pénzbe kerül

minket etetni, itatni,

de dolgozik, hogy legyen majd

mit felmutatni.