Benedek Patrícia: Anyának
Az én édesanyám,
egy kedves lélek,
nincs benne bosszú,
se harag, se méreg.
Szőke haja is van,
tündöklő, barna szemmel,
úgy csillámlik, mint a
fényes hab a tengeren.
Ha látunk az utcán
egy idős, ténfergő nénit,
ő csak azt mondja, hogy
menjünk, s segítsünk már néki.
Neki köszönhetem,
hogy élek, és ha kell,
az életemet is
feláldoznám bizony érte.
Főz, mos, takarít
szegényem, de ha
nincs semmi dolga,
akkor játszik vélem.
Felnevelt engem
tejben, vajban,
mindig számíthatok rá
ha kell, bármi baj van.
Gondoskodó az én szülém,
az édesanyukám,
szeretni fogom őt biz én,
míg világ a világ.
Jó szándékú ő,
az én szülém. Még az isten is
azt akarta, hogy
feltétlenül csak hozzá szülessék.
Gondoz, ápol,
etet, itat,
bár néha szól, ha
szobám nem tiszta.
Sok pénzbe kerül
minket etetni, itatni,
de dolgozik, hogy legyen majd
mit felmutatni.