„Határtalanul” program

Már hónapok óta vártuk, hogy végre mehessünk Szlovákiába már mindannyian szervezkedtünk, találgattuk, hogy hány fős szobák lesznek és a legjobban mindenkit az érdekelt, hogy ki kivel lesz egy szobában. Az „előkészítő” órák se maradtak el, minden alkalommal szorgalmasan jegyzeteltünk.

       2014. 05. 08. 1. nap

             Szóval elérkezett a nagy nap, 7:00-kor nagy lelkesedéssel foglaltuk el a buszt. 2 óra múlva már át is léptük a határt.

Kb. 30 perc múlva megérkeztünk Bősre. Ott tátott szájjal bámultuk a vízierőművet. Két 40 méter mély víztároló „medencét” láthattunk. Csak az egyikben volt víz mivel a másik javítás alatt állt. Szerencsénk volt, hogy látogatásunkkor engedett át a zsilip egy hajót (nem is akármilyet, osztrák luxus üdülőhajót) a „medencéből” a Dunába.

Mikor mindenki kinézelődte magát, indultunk is Deákiba. Ott egy Szent István korabeli templomot tekinthettünk meg belülről is. Egy kedves hölgy kalauzolt körbe minket, s bevezetett egy apró kápolnába, amiről kiderült, István korában ez volt a templom. A többi részét később, több szakaszban építették hozzá. De ez nem minden. Ebben a román kori templomocskában őrizték a Pray kódexet, amely első prózai irodalmi nyelvemlékünket, a Halotti beszédet tartalmazza.

 Készítettünk pár fényképet és robogtunk is tovább egészen Galántáig. Itt sétáltunk a parkban, ahol megtaláltuk a Kodály-szobrot. Elénekeltünk pár dalt a híres zeneszerző tiszteletére, s meghallgattunk pár érdekességet, mint pl: apja itt volt államfőnök, Galántát 1200-ban említik először, vagy a kastélyt 1833-ban építették reneszánsz stílusban. Micsoda infóáradat!

Ezután Nagyszombat következett, ahol megnéztünk pár templomot, az egyetemet, műemlékeket. Majd fagyiztunk egy jót és már indultunk is tovább.

Nagyszombat-templom

Szlovákia „rómája” után következett Pöstyén. Erről a városról annyit kell tudni, hogy Csák Máté uradalmához tartozott. Ma gyógyfürdőjéről nevezetes, bár mi nem az iszappakolást élveztük, hanem a szökőkútban hancúroztunk és fotóztattuk magunkat a hatalmas székeken.

Pöstyénből Beckó várához utaztunk. Ez a vár egy sziklán áll, mesébe illő az egész épület, sajnos már nem teljes egészében láthattuk.

A szállásunk Kubricán volt, ez csendes, nyugodt erdős övezet közepén feküdt. Persze a térerő alig volt, de kisebb-nagyobb sikerrel sikerült elérni családtagjainkat, de ahogy szokott lenni, a legnagyobb probléma az volt, hogy nem volt Wifi.

2014. 05.09. 2. nap

Reggel 7:00-kor keltünk útnak. Első állomásunk a pogrányi iskola volt. Összeismerkedtünk az ott tanuló diákokkal és mondanom sem kell, hogy nagyon megkedveltük egymást. Körbe vezettek az iskolájukban és közben elmesélték, hogy náluk fordítva vannak a jegyek szóval az 1-es a legjobb és az 5-ös a legrosszabb. Az iskolában mindössze 50 tanuló tanul, ezért minden osztályban nagyon kevesen vannak. A legtöbb fős osztály a 9. évfolyam ott 14-en tanulnak, elsősök nincsenek, mert ebben az évben egy elsős sem jött. Miután körbevezettek és levetítettük a hetedikes osztályokat és Pétfürdőt bemutató PPS-eket, átmentünk a falu sportpályájára, ahol focimeccsben ők nyertek.

Ezután Csejtére vettük az irányt, ahol 3 km gyaloglás után megtekintettük az ottani várromot.

Csejte

Következett Trencsén, ahol megnézhettük a várat, benne a szerelmesek kútjával, amit állítólag 40 évig ástak. Több mint 80 lépcsőfokot megjárva felértünk a Lajos toronyba. Itt is volt egy óra szabadidő, amit persze mi fagyizással és a belvárosban való sétálással töltöttünk. Majd visszatértünk a szállásunkra.

2014.05.10. 3. nap

Következett a „végzetesnek tűnő” 3. nap. Összepakoltuk ruháinkat, s 7:00-kor indultunk is Dévényre. Ez a város volt az ország nyugati kapuja. Neve szüzet jelent. A vár 212 méter magas hegyen fekszik. Van egy nagyon mély, pontosan 55 méteres kútja, amiben a beledobott kő csak 6 másodperc után csobbant (mivel a kút nem száradt ki).

Mikor lejárt az idő, indultunk Pozsonyba. Itt egy kedves idegenvezető fogadott minket, és körbevezetett a városban. Megmutatta a Szent Márton dómot, ahol 19 királyt és 1 királynőt (Mária Terézia) koronázták. Áthaladtunk a Mihály kapu alatt, sétálgattunk a szűk utcácskákban, ámultunk a lebegő máguson, az élő fémszobrokon, láttuk a pestisoszlopot, lefotóztuk az ufó-hidat és a várat. Ezek után kaptunk egy órás szabadidőt, amit fagyizással és vásárolgatással töltöttünk. Megettük  a pizzánkat, s 4-kor már itt sem voltunk.

Pozsonyi vár

19:00-kor érkeztünk meg Pétfürdőre, s még mindig csodálkoztunk, hogy milyen nagy szerencse ért minket, hogy a Határtalanul pályázat keretében eljuthattunk Szlovákiába. 

Varga Boglárka 7. b