Már hónapok óta vártuk, hogy végre mehessünk Szlovákiába már mindannyian szervezkedtünk, találgattuk, hogy hány fős szobák lesznek és a legjobban mindenkit az érdekelt, hogy ki kivel lesz egy szobában. Az „előkészítő” órák se maradtak el, minden alkalommal szorgalmasan jegyzeteltünk.
2014. 05. 08. 1. nap
Szóval elérkezett a nagy nap, 7:00-kor nagy lelkesedéssel foglaltuk el a buszt. 2 óra múlva már át is léptük a határt.
Kb. 30 perc múlva megérkeztünk Bősre. Ott tátott szájjal bámultuk a vízierőművet. Két 40 méter mély víztároló „medencét” láthattunk. Csak az egyikben volt víz mivel a másik javítás alatt állt. Szerencsénk volt, hogy látogatásunkkor engedett át a zsilip egy hajót (nem is akármilyet, osztrák luxus üdülőhajót) a „medencéből” a Dunába.
Mikor mindenki kinézelődte magát, indultunk is Deákiba. Ott egy Szent István korabeli templomot tekinthettünk meg belülről is. Egy kedves hölgy kalauzolt körbe minket, s bevezetett egy apró kápolnába, amiről kiderült, István korában ez volt a templom. A többi részét később, több szakaszban építették hozzá. De ez nem minden. Ebben a román kori templomocskában őrizték a Pray kódexet, amely első prózai irodalmi nyelvemlékünket, a Halotti beszédet tartalmazza.
Készítettünk pár fényképet és robogtunk is tovább egészen Galántáig. Itt sétáltunk a parkban, ahol megtaláltuk a Kodály-szobrot. Elénekeltünk pár dalt a híres zeneszerző tiszteletére, s meghallgattunk pár érdekességet, mint pl: apja itt volt államfőnök, Galántát 1200-ban említik először, vagy a kastélyt 1833-ban építették reneszánsz stílusban. Micsoda infóáradat!
Ezután Nagyszombat következett, ahol megnéztünk pár templomot, az egyetemet, műemlékeket. Majd fagyiztunk egy jót és már indultunk is tovább.

Szlovákia „rómája” után következett Pöstyén. Erről a városról annyit kell tudni, hogy Csák Máté uradalmához tartozott. Ma gyógyfürdőjéről nevezetes, bár mi nem az iszappakolást élveztük, hanem a szökőkútban hancúroztunk és fotóztattuk magunkat a hatalmas székeken.
Pöstyénből Beckó várához utaztunk. Ez a vár egy sziklán áll, mesébe illő az egész épület, sajnos már nem teljes egészében láthattuk.
A szállásunk Kubricán volt, ez csendes, nyugodt erdős övezet közepén feküdt. Persze a térerő alig volt, de kisebb-nagyobb sikerrel sikerült elérni családtagjainkat, de ahogy szokott lenni, a legnagyobb probléma az volt, hogy nem volt Wifi.
2014. 05.09. 2. nap
Reggel 7:00-kor keltünk útnak. Első állomásunk a pogrányi iskola volt. Összeismerkedtünk az ott tanuló diákokkal és mondanom sem kell, hogy nagyon megkedveltük egymást. Körbe vezettek az iskolájukban és közben elmesélték, hogy náluk fordítva vannak a jegyek szóval az 1-es a legjobb és az 5-ös a legrosszabb. Az iskolában mindössze 50 tanuló tanul, ezért minden osztályban nagyon kevesen vannak. A legtöbb fős osztály a 9. évfolyam ott 14-en tanulnak, elsősök nincsenek, mert ebben az évben egy elsős sem jött. Miután körbevezettek és levetítettük a hetedikes osztályokat és Pétfürdőt bemutató PPS-eket, átmentünk a falu sportpályájára, ahol focimeccsben ők nyertek.
Ezután Csejtére vettük az irányt, ahol 3 km gyaloglás után megtekintettük az ottani várromot.

Következett Trencsén, ahol megnézhettük a várat, benne a szerelmesek kútjával, amit állítólag 40 évig ástak. Több mint 80 lépcsőfokot megjárva felértünk a Lajos toronyba. Itt is volt egy óra szabadidő, amit persze mi fagyizással és a belvárosban való sétálással töltöttünk. Majd visszatértünk a szállásunkra.
2014.05.10. 3. nap
Következett a „végzetesnek tűnő” 3. nap. Összepakoltuk ruháinkat, s 7:00-kor indultunk is Dévényre. Ez a város volt az ország nyugati kapuja. Neve szüzet jelent. A vár 212 méter magas hegyen fekszik. Van egy nagyon mély, pontosan 55 méteres kútja, amiben a beledobott kő csak 6 másodperc után csobbant (mivel a kút nem száradt ki).
Mikor lejárt az idő, indultunk Pozsonyba. Itt egy kedves idegenvezető fogadott minket, és körbevezetett a városban. Megmutatta a Szent Márton dómot, ahol 19 királyt és 1 királynőt (Mária Terézia) koronázták. Áthaladtunk a Mihály kapu alatt, sétálgattunk a szűk utcácskákban, ámultunk a lebegő máguson, az élő fémszobrokon, láttuk a pestisoszlopot, lefotóztuk az ufó-hidat és a várat. Ezek után kaptunk egy órás szabadidőt, amit fagyizással és vásárolgatással töltöttünk. Megettük a pizzánkat, s 4-kor már itt sem voltunk.

19:00-kor érkeztünk meg Pétfürdőre, s még mindig csodálkoztunk, hogy milyen nagy szerencse ért minket, hogy a Határtalanul pályázat keretében eljuthattunk Szlovákiába.
Varga Boglárka 7. b