A tanárnő egy vasárnapja

Apró örömök 2020. március utolsó hétvégéjén Balogh Klára (Babu) néninél

Nem vagyok túl jó írói vénával megáldva, de azért igyekszem leírni, hogyan telik egy napom, hogyan találok rá az élet apró örömeire most, amikor otthon kell maradnunk! Március 29-én szép vasárnapra ébredtünk, hét ágra sütött a nap, így hát kitártam ajtót, ablakot, s kiálltam a napsütésbe. Lehunytam a szemem, vettem pár mély levegőt, s nem gondoltam semmire, csak élveztem a napsugarat, ahogy végigsimította az arcomat, s hallgattam a madarak énekét. Pár perc relaxálás után kinyitottam a szememet, s megpillantottam a kis kertemben a gyönyörű tulipánokat.

Kiültem a lépcsőre, s a virágokban gyönyörködve megittam a reggeli kávém. Magamban megterveztem a napomat, elgondolkodtam azon, hogy ma mik azok az apró dolgok, amik örömet és kikapcsolódást tudnának okozni. Amióta „bezárva” éljük a mindennapokat, készítettem egy napirendet. Próbálok minden nap innovatív és produktív lenni, s próbálom beiktatni az életembe a mozgást valamilyen formában. Így hát elővettem a jógamatracomat, s letelepedtem a napsütésben a nappali közepére, s elindítottam egy jógaórát. Próbáltam nem gondolni semmi rosszra, koncentráltam a testem apró rezdüléseire… A délelőtt további részében lenyírtam a füvet, kertészkedtem, majd megfőztem az ebédet.

Ebéd utána a kávé és egy szelet sütemény (melyet a lányom sütött délelőtt és paleo) mellett – vitorlázás híján – Fa Nándor Magam ura című könyvét olvasgattam (már sokadszorra, mert imádom). Délután elmentem sétálni kedvenc pétfürdői helyemre. Mindig gyönyörködöm a megunhatatlan látványban… Szeretek itt lenni. Eszembe jut anyukám, apukám, a tesóm, a gyerekkorom. Szüleim gyakran tologattak babakocsival a tó körül bennünket. Amikor ott sétálok, mindig olyan érzés fog el, mint ha ott lennének velem…

Az este pedig a lányommal, egy jó kis römipartival ért véget. MARADJATOK OTTHON, és találjátok meg Ti is a mindennapok apró örömeit! Szeretettel, Klári (Babu) néni